Magyar Zene : zenetudományi folyóirat

Cím	Abstract	Folyóirat	Oldalszám
„Járdányi ügy” a Magyar Zenemûvészek Szövetségében (1951)	-	1992., 33. évf. 1. szám	14. - 18.o
„Zseni” vagy „mester”? : megjegyzések Máriássy István írásához	-	1966., 7. évf. 2. szám	175. - 176.o
A híd-szerkezetek néhány tartalmi kérdése Bartók mûvészetében	-	1961., 1. évf. 7-8. (II/4-5). szám	3. - 19.o
A mûfaj-kategória sorsa és jelentõsége a zeneesztétikában	-	1975., 16. évf. 1. szám	12. - 24.o
A Szabolcsi ülésszak elé	-	1980., 21. évf. 2. szám	115. - 117.o
Az esztétikai és ideológiai kategóriák viszonya, különös tekintettel a mai zenére	-	1965., 6. évf. 2. szám	144. - 165.o
Bartha Dénes, a magyar zenetörténet kutatója	-	1984., 25. évf. 2. szám	195. - 206.o
Bartók Béla: Kontrasztok – hegedûre, klarinétra és zongorára (1938)	-	1968., 9. évf. 4. szám	342. - 353.o
Bartók: Kontrasztok (keletkezésének történetéhez)	-	1965., 6. évf. 2. szám	166. - 169.o
Debussy és Liszt	-	1987., 28. évf. 2. szám	115. - 118.o
Egy faun délutánja : Mallarmé és Debussy - vers és zene	-	1988., 29. évf. 4. szám	335. - 339.o
Egy faun délutánja : Mallarmé és Debussy - vers és zene	-	2012., 50. évf. 3. szám	253. - 258.o
Elõszó a mai magyar zenei alkotómûvészethez	-	1967., 8. évf. 3. szám	227. - 230.o
Emlékek a Bartók-recepció hazai történetébõl	abs. Zur Geschichte der Bartók-Rezeption in Ungarn József Ujfalussy Erfolgreich stellte sich Bartók mit seiner 1. Violinsonate nach dem ersten Weltkrieg in London und Paris (1922) vor. Aber gegen Ende der 20er Jahre entwickelte sich immer mehr eine Dichotomie in der internationalen Beurteilung seines Schaffens, die einem Bartók dem Neuerer einen anderen, einen „Folkloristen“ gegenüberstellte. Verschiedene Bewertungen bevorzugten den einen oder den anderen je nach der Anschauungsweise oder ideologischer Voreingenommenheit des Kritikers bzw. des Kreises wozu er gehörte. In Ungarn verschärfte sich die Debatte um sein Schaffen nach der Stellungnahme des ZK der UdSSR (Januar 1948), die zur Entfernung seines Pantomims Der wunderbare Mandarin vom Spielplan der Budapester Oper führte (5. Februar 1950). In Ungarn ging es nicht mehr um den „einen“ oder der „anderen“, sondern um den ganzen Bartók. Endgültig kehrte er jedenfalls mit der neuen Aufführung des Mandarins, Juni 1956 heim.	2000., 38. évf. 4. szám	327. - 336.o
Értékek és mértékek	-	1968., 9. évf. 2. szám	115. - 120.o
Hasznos könyv a zene lélektanáról	-	1972., 13. évf. 1. szám	7. - 13.o
Hogyan kerülnek a magyarok Beethoven III. szimfóniájának utolsó tételébe? : adalék a szimfonikus finálé tartalmi kérdéséhez	-	1960., 1. évf. 1. szám	7. - 15.o
Jelentõs könyv a zene társadalmi életmódjáról : Maróthy János: Zene és polgár – zene és proletár	-	1967., 8. évf. 1. szám	14. - 25.o
Kodály Zoltán és a Zenemûvészeti Fõiskola	-	1975., 16. évf. 4. szám	353. - 358.o
Közös réteg Bartók és Kodály mûvészetében	-	1971., 12. évf. 1. szám	8. - 10.o
Második-e Bartók hegedûversenye?	-	1970., 11. évf. 1-4. szám	40. - 41.o
Megjegyzések a valóság zenei képének dialektikájához	-	1963., 4. évf. 4. szám	341. - 349.o
Megjegyzések Lajtha László utolsó és XX. századi zenetörténetünk korábbi éveihez	-	1976., 17. évf. 2. szám	196. - 200.o
Októberi tanulságok	-	1967., 8. évf. 5. szám	465. - 468.o
Premisszák a Bartók zene megértéséhez	-	1981., 22. évf. 4. szám	335. - 345.o
Somfai László köszöntése	-	2004., 42. évf. 3-4. szám	229. - 230.o
Szocialista kultúra és marxista zeneszociológia	-	1973., 14. évf. 2. szám	189. - 199.o
Társadalmi közösség és zenei köztudat : hozzászólás Szabolcsi Bence elõadásához	-	1966., 7. évf. 5. szám	482. - 487.o
Új mûvek fesztiválja Koppenhágában : a „Nemzetközi Új Zene Társaság” 38. zenei ünnepsége	-	1964., 5. évf. 5. szám	461. - 468.o
Utak és válaszutak a mai marxista zenetudományban	-	1965., 6. évf. 6. szám	563. - 576.o
Weiner Leó emlékezete	-	1985., 26. évf. 3. szám	227. - 229.o
*Rec.* Gyulai Elemér: 3. zongoraszonáta	-	1962., 3. évf. 5. szám	532.o
*Rec.* Farkas Ferenc szerzõi estje	-	1961., 1. évf. 9. szám	80. - 82.o
*Rec.* Maros Rudolf: Musica di ballo	-	1962., 3. évf. 2. szám	147. - 149.o
*Rec.* Ránki György: 1514 – Fantázia zongorára és zenekarra	-	1962., 3. évf. 6. szám	635. - 638.o
A moszkvai nemzetközi marxista zenetudományi szeminárium	-	1967., 8. évf. 1. szám	3. - 13.o
A Zenetudományi Intézet konferenciája elé	-	1978., 19. évf. 2. szám	115. - 116.o
Búcsú Kókai Rezsõtõl	-	1962., 3. évf. 2. szám	99. - 100.o
Jemnitz Sándor	-	1963., 4. évf. 4. szám	339. - 340.o
Kókai Rezsõ emlékezete	-	1972., 13. évf. 2. szám	127. - 128.o
Rajeczky Benjamin köszöntése	-	1982., 23. évf. 1. szám	3. - 4.o
Rösler Endre	-	1964., 5. évf. 1. szám	4.o
Szabó Ferenc	-	1970., 10. évf. 3-4. szám	229. - 231.o
[Szabolcsi Bence]	-	1973., 14. évf. 1. szám	7. - 8.o
Marxista zenetudományi szeminárium Prágában	-	1963., 4. évf. 4. szám	408. - 410.o

Zur Geschichte der Bartók-Rezeption in Ungarn
József Ujfalussy

Erfolgreich stellte sich Bartók mit seiner 1. Violinsonate nach dem ersten Weltkrieg in London und Paris (1922) vor. Aber gegen Ende der 20er Jahre entwickelte sich immer mehr eine Dichotomie in der internationalen Beurteilung seines Schaffens, die einem Bartók dem Neuerer einen anderen, einen „Folkloristen“ gegenüberstellte. Verschiedene Bewertungen bevorzugten den einen oder den anderen je nach der Anschauungsweise oder ideologischer Voreingenommenheit des Kritikers bzw. des Kreises wozu er gehörte.
In Ungarn verschärfte sich die Debatte um sein Schaffen nach der Stellungnahme des ZK der UdSSR (Januar 1948), die zur Entfernung seines Pantomims Der wunderbare Mandarin vom Spielplan der Budapester Oper führte (5. Februar 1950). In Ungarn ging es nicht mehr um den „einen“ oder der „anderen“, sondern um den ganzen Bartók. Endgültig kehrte er jedenfalls mit der neuen Aufführung des Mandarins, Juni 1956 heim.

Ujfalussy József

Gyorskeresés